Csanádi-puszták

A Nemzeti Park 1989-ben védetté nyilvánított Csanádi-puszták részterülete jelenleg Makó, Tótkomlós, Ambrózfalva, Nagyér, Csanádpalota és Királyhegyes határában, összesen 4057 hektáron terül el. A terület vegetációja és a tájtörténeti kutatások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Csanádi-puszták esetében a XIX. század második felében végrehajtott vízszabályozási munkálatok nem változtatták meg lényegesen az időszakosan vízzel borított területek nagyságát, és nem ennek hatására alakultak ki a terület szikesei, hanem azok már a holocén bükkfázisának szikeseivel folytonos kapcsolatban állnak, ún. elsődleges, ősi szikesek.

Tulajdonképpen három részből áll, a legészakibb, egyben legszárazabb és legszikesebb pusztafolt a Kopáncsi-puszta. Jól fejlett padkás szikeseket, szikereket találunk itt. A puszta legjelentősebb botanikai értéke a több százezres tőszámú, védett őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), mely ürmös gyepben Magyarországon csak a Dél-Tiszántúlon fordul elő.

A Csanádi-puszták középső tagja a Montág-puszta, melynek nyugati oldalát egy nagy kiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy-Zsombék foglalja el. Nedvesebb években combig érő vizek és a nyomukban kialakuló fehér tippanosok, zsiókások, tavikákások, a még ennél is mélyebb vizeken gyékényesek, nádasok alakulnak ki. Száraz években ellenben ecsetpázsitosok, füves szikespuszták csenkeszesei jellemzőek.

A legdélebbi a Királyhegyesi-puszta, mely a három pusztafolt közül a legváltozatosabb mikrodomborzati formákkal, talajtípusokkal, ennek következtében sokszínű növényvilággal rendelkezik. A Nemzeti Park területei közül itt maradtak fenn a legnagyobb kiterjedésben szikes területek közé ékelődő löszpusztagyepek.
Erről a pusztafoltról került elő a keleti elterjedésű sztyeplepke (Catopta thrips) is, melynek Magyarországon jelenleg csupán öt biztos előfordulási helye ismert. A Nemzeti Parkon belül a Királyhegyesi-puszta gazdag pókfaunájáról is nevezetes, eddig közel száz fajt írtak le innen, köztük a hazai faunára új fajokat is.

A Montág-puszta keleti oldalán fekvő Nagy-Zsombék gazdag vízivilágnak köszönhető, hogy a Nemzeti Park harmadik területeként, a kardoskúti Fehér-tó és a Biharugrai-halastavak után 2008-ban a Montág-pusztát is felvették a nemzetközi jelentőségű, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhelyek közé.